2010. február 18., csütörtök



Azta... Nem is tudom, mit mondjak... Ez egyszerűen hihetetlen! Jézusom... Nem térek magamhoz... Sosem gondoltam volna, hogy ilyen is lesz, de komolyan mondom, hogy kicsordult a könnyem, miközben a megjegyzéseiteket olvastam. 1000 wattos vigyor ficeg az arcomon már két napja! El sem tudom mondani, mennyire (!!!!!!) boldoggá tesztek! Mintha megnyertem volna a lottó ötöst. Sőt, még annál is jobb! 
Anita! Köszönöm szépen, az eddigi legmeghatóbb kommentek között a tiéd dobogós! Örülök, hogy megtaláltad a történetben a kedvenceimet : D A nászúton például rengeteget gondolkodtam, újra és újra átírtam, hogy vissza tudjam adni azokat az érzéseket, amiket szerintem megtapasztaltak (remélem, sikerült :)). Na, meg hogy szalonképes formába öntsem : D A "mantrát" köszönöm, de már megírtam a következő fejezetet, mert előre szoktam dolgozni. Tehát én már tudom, mi fog történni :P
bOri: csak nyugi! Remélem, nem ment tönkre a billentyűzeted a nedvességtől, különben nem tudsz többet nekem ilyen szép komikat hagyni :P Csendben bevallom, hogy miközben íram, láttam magam előtt mindent, és (én is sírtam ). Na, ezek után megbeszélhetjük, ki a nemnormális kettőnk közül : D Egyébként életemben nem gondoltam volna, hogy  valaha is sírnak miattam az emberek. Max kétségbeesésükben, hogy milyen h.lye vagyok : D Eszméletlenül felemelő érzés látni, hogy mennyien itt vagytok napról napra, és szinte tapintani lehet a felém áradó...ööö...bizalmat(?) és szeretetet(????)! Szóval, nagyon hálás vagyok mindenkinek, egytől egyig imádlak titeket, lassan másfél hónapja teljes euróriában élek miattatok. Így, az "éteren" keresztül kívánok nektek legalább annyi boldogságot, amit én kaptam tőletek! KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!

1 megjegyzés:

Nóry írta...

én személy szerint örülök hogy ennyire örülsz! bárcsak nekem is ennyi örömön lenne az életben de már néha az is bearanyozza hogy olvashatom a történetedet! remélem nem múlik el nálad ez a határtalan öröm!


hű rajongód Nóry:')