Nos, ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, akkor ma este új fejezet érkezik :) Addig is, kaptok belőle néhány sort, amolyan kedvcsináló gyanánt :)
"- Tehetünk ellene valamit? – reszkető hangom híven tükrözte az érzelmeimet.
- Nem tudok róla, hogy lenne bármiféle gyógymód vagy kezelés. Mint mondtam, ez természetes folyamat, egyfajta létszükséglet, ha így tetszik. Utánanézek még pár dolognak, de… - Carlisle tekintete elhomályosult a fájdalomtól, ahogy tehetetlenül széttárta a karjait és a fiára nézett.
- Mennyi időm van még hátra? – Edward lényegre törő kérdése az arcára vonzotta a figyelmem. Tökéletes mozdulatlanságba volt dermedve, egy csepp érzelem sem látszódott rajta. A fejemben kétféle lehetőség járta haláltáncát, és egyik sem volt túl biztató. Nem tudtam eldönteni, hogy ismét az öngyilkosságon jár-e az esze, mint annak idején, vagy csupán szeretne tisztában lenni földi pályafutásának időtartalmával, hogy maximálisan kiélje azt, ne hagyjon váratlan űrt maga után."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése