A legmélységesebb tisztelettel kérnék valamit tőletek. Elmondok egy mesét nektek, aztán jöhet a kérés, rendben? :)
Szóval...
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy roppant tehetséges kis írópalánta, akit az Úr a Carrie művésznévvel áldott meg. Végtelenül kedves és jószívű volt, aki nem volt rest dolgozni, valahogy úgy, ahogy a mesékben a három királyfi közül is a legkisebb volt a legszorgosabb. Carrie írópalánta alázatosan, szívvel-lélekkel végezte a rá bízott feladatot, miszerint ragyogóbbnál ragyogóbb történetekkel árassza el a világot, az olvasói legnagyobb örömére. Igaz érzelmeket, képeket és színeket hozott el az emberek sivár életébe és mint az adni akarás jó szolgája, sosem kért cserébe semmit, még egy félkrajcárt sem.
De mint minden mesében, itt is eljött a Gonosz, a Közöny képében verte fel tanyáját Carrie életében, olyan mélyen megsebezve őt, hogy úgy érezte, feladja, többé már nem küzd azért, hogy varázslatot csempésszen a mindennapokba. De a Jótündér megsúgta az olvasóinak a megoldást: "Támogassátok őt! Ne hagyjátok, hogy a Közöny győzedelmeskedjen! Menjetek, tartsatok ki mellette!"
És a sok olvasó, akik eddig is élvezhették Carrie fantáziájának gyümölcseit, egy emberként felálltak, tömegesen érkeztek Carrie honlapjára és felemelték a szavukat a Közöny ellen. A Közöny szégyenszemre eltakarodott és többé nem mert mutatkozni előttük.
Ma is boldogan élnek, alkotnak, szeretnek nagy egyetértésben.
Nos, ennyi legyen a mese mára, remélem, felkeltette az érdeklődést és valóra váltjátok, mert nélkületek nem fog sikerülni, nélkületek Carrie valóban belefárad az állandó küzdelembe, és akkor a mese vége is tragikussá változik. Segítsetek nekem, hogy ne veszítsünk el még egy zseniális embert, egy jó barátot, egy tehetséges írót. Végtelen köszönetem nektek, ha megteszitek.
További információt találhattok a problémáról Carrie blogján, ami a következő címen érhető el:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése